Preloader

Cake Shop

A Cake Shop-ban készülő finomságok mind-mind kézzel készített prémium desszertek, torták, piték és krémek.

+36 30 721 0773 [email protected] József Attila utca 12. 1051 Budapest

Kövessen minket!

Ne maradjon le a legfrissebb híreinkről. Kövessen minket a közösségi médiákon!

Blog

Nagy hír…Fanni tolmácsolásában

Nyílt levél… <3
 
Nyílt levél azoknak, akik az álmaikat kergetik. Azoknak, akik vállalkoznak és nap mint nap döntéseket hoznak. Azoknak, akik tipródnak, hogy belevágjanak-e egy ilyen nagy kalandba. Az igazságot keresőknek, az elvekben hívőknek. Azoknak, akik azzal, hogy a vendégeink lettek, segítettek nap mint nap megvalósítani a Cake Shop álmot. A csúcson járóknak és az éppen bukkanóba ütközőknek. A magabiztosaknak, és a saját magukat megkérdőjelezőknek. A nőknek akik hisznek a nőiségben és a férfiaknak, akik karjában biztonságot találunk. A csapatomnak, akiknek nem tudom elmondani eléggé, mennyire fontosak. Azoknak, akik mindig a háttérben állnak, de nélkülük tartós értékek sosem születhetnének.
És annak, aki az elmúlt napokban a kezében megtartott és nem engedett el. De talán legfőképpen magamnak.
A hozzám társított kép nagyon szép, és szívből remélem, hogy legalább a fele igaz.
A sikereim listába szedhetőek: 28 évesen cukrászdáim vannak, amik sokféle értékelés szerint is Budapest egyik legjobbjainak lettek választva. Van egy gyáram, ahol többek között a világ legismertebb kávézó láncainak fejlesztek és gyártok sok tündéri kis kávézó mellett. A nemzetközi franchise-on dolgozom, tavaly pedig könyvem jelent meg. A Forbes 30 alatti legsikeresebbek listáján vagyok, Best of Hungary díjat kaptam, a hazai és külföldi nagy nevek (a gasztronómiában és gazdasági életben) számon tartanak és napi szinten kérnek fel közös munkára. Előadásokat tartok rengeteg helyen, van mondanivalóm és nem tudok annyi időt tölteni ezzel, mint amekkora igény van rám. Nincs olyan hét, hogy forgatások és interjúk, fotózások hada ne lenne. Nem ismer az egész ország, nem vagyok kirakat celeb, de így vagy úgy szinte mindenki hallott rólam vagy a példámról. Nem volt semmilyen hátterem, a saját erőmből indultam és lettem az, aki. A nemzetközi projektjeim mellé olyan óriás vállalatok állnak és szeretnének csatlakozni, akiknek a nevét még az 5 éves kislányom is ismeri. Szeretek nő lenni, imádok nő lenni. Szeretem ezt kívül és belül is megélni. 3 gyerekem van, és olyan „erős” vagyok, hogy egyedül nevelem őket mindezek mellett. Az életem szabad: akkor utazok, amikor csak szeretnék, és abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy ez a hobbim még munkának is minősíthető. 5 csillagos luxus szállodák vendégelnek meg és tárják ki előttem a kapuikat. Nincs főnököm, mindenhol én irányítok. Fiatal vagyok, tele energiával és hittel, habár már rengeteg mindent letettem az asztalra, a java még csak most jön, innentől határ a csillagos ég.
Mindennek ára van, és nincs olyan dolog, ami ne áldozatból születne. Ez nem jelent szenvedést, de megkerülhetetlen energia befektetést, hitet, lemondást viszont igen. Rugalmasságot, saját magunk újra és újra kalibrálását a körülöttünk hihetetlen tempóban forgó világhoz képest. Mindezt úgy, hogy közben stabil maradjon az értékrendünk és stabilak maradjunk általa mi is. Mint nők (vagy éppen férfiak), szülők, mint intellektuális énünket kielégítő önmegvalósítók, és mint ÉN. Hatalmas feladat ez, talán a legnagyobb. A siker mércéje az én szememben (és a szellemileg fejlett társadalmakban szintén) ez a komplexitás, illetve az ebben való helytállásunk. A relevancia számomra nem más, mint ennek a dinamikus egyensúlynak a kisebb-nagyobb kilengésekkel együtt való szinten tartása. És ha a sikereket a másik (kötelezően vele járó) oldaluk nélkül nézzük, akkor az nem más mint illúzió. Az nem valóság. Az nem földi. És én abban hiszek, hogy az álmok azért születnek, hogy megvalósítsuk őket. Fent leljünk rájuk, a csillagok között, és kő kemény munkával és tudással formáljuk valósággá. Megfogható, létező földivé.
A sikereim nem lennének igazak, ha nem lett volna áruk. Ha nem kelnék fel időről időre úgy, hogy a tükörbe nézve megkérdezem magamtól: ezt szeretném? tényleg képes vagyok rá? És szerencsés vagyok, mert eddig mindig egy elmosolyodást láttam viszont az arcomon, és minden létező nehézség dacára a megkérdőjelezhetetlen igent. Talán erre mondjuk azt, hogy az utadon vagy. Hogy tisztában vagy a nehézségeivel, mégis mész tovább. Hittel, alázattal, szeretettel.
Most leírom a sikereim másik oldalát. 28 éves vagyok, fiatal. Mégsem tudom, milyen fiatalnak lenni. Mindig hívott az élet, bennem volt a vágtatás, a szárnyalás, a szabadság és a biztonság vágya, valahol, valakivel, valakiben. Értelmiségi, mérnök-orvos-vállalkozó családban nőttem fel, nagyon fontos értékek között, de egy idő után mennem kellett, hívott az élet. Számomra a fiatalság 20 éves korom óta más emberek önszántamból és tudatosan vállalt szolgálatából áll. Akkor született az első kisfiam.
A második gyerekem meghalt, és abban a helyzetben megmutatkozott előttem egy másik világ, amiben az embereknek másik arca van. Már nem az illúzió, hanem a valóság. Mikor újra babát vártam a már akkorra nagyon rosszá vált kapcsolatban, anyagilag is tönkrementünk. Otthon kezdtem el sütni és kávézókba mentem el a tortáimmal. Mellette csillámtetoválásokat készítettem játszóházakban gyerekekre, 7 hónapos terhesen takarítást vállaltam (az élet varázslata, hogy abban a házban ahol az első üzletem később megnyílt), mert láttam, hogy a gyerekek csak rám számíthatnak és ennivalót kell vennem. Ezekben a pillanatokban nem számít semmi, sem a társadalmi hovatartozás, sem a büszkeség, semmi. Csak a legösztönösebb kód ami egy nőben létezik ha anya lesz, a gyerekekről való gondoskodás. Ekkor voltam 23 éves. Ára volt, de megfizettem, szépen lassan elindult a süti vonal. Lassan (…?) 1 év múlva az első óriási munkát megkapva 0 ft tőkéből üzemet kellett csinálnom. 4 órára Budapesttől találtam egy bezárt éttermet, ahol a beszállítóval megalkudva részletre megkapva a gépeket berendezkedhettem. Akkor vártam a harmadik babámat, a „nem adom fel a családi létet” hitemre alapozva. A legolcsóbb Macskapisis szobában aludva, ingázva indult el az első műhely, az első alkalmazottaimmal. 3 hónapra rá kinőttük, és már Budapest közelébe költözhetett a műhely. Innentől már ismertebb a történet: Óriási lehetőségek, beszállítások, fejlesztések, és a vágy, hogy megnyithassam a saját boltomat. De volt benne a végkimerülés határán 39 hetes pocakkal elesés, 4 helyen lábszéttörés. Egyedül otthon a hasamra vigyázva padlón csúszás, mert magamat kellett kihúznom kézzel, ha éhes voltam és a hűtőig el akartam jutni, vagy ha ki kellett mennem a mosdóba.
A gyerekekkel elköltöztem. Közben megnyitott az első bolt, a nagyszülők elköltöztek 4,5 órára Budapesttől, egyedül voltam, a munka pedig robogott, a gyerekek nőttek. Szembesültem azzal, hogy nem lehet 3 óránál kevesebbet aludni. Hogy vannak álmaim, és csak meg kell találnom a módját, hogy egymással együtt működjenek. Hogy ne lelkiismeret furdalásom legyen ha a 4 életem közül az egyiket élem azért, mert mit nem csinálok éppen akkor a másik háromban. Hanem élvezzem, hogy teremtek akkor abban az egyben. A könyvre ráment az új kapcsolatom, egyszerűen nem tudtam benne kompromisszumot kötni, annyira jót akartam, hogy nem törődtem az árával. A második üzlet nyitásával együtt ez minden pillanatomat felemésztette. A családban, a közösségben, a szabadságban hiszek és nem ebben a végletben. Mégis néha nagyon nehéz leállni és kívülről nézni magunkat és azt mondani, hogy hahó, az élet itt vár! Az igazi erő nem egyedül helyt állni munkában, magánéletben, gyereknevelésben, hanem a másikkal együtt szövetséget alkotva működni.
Az utóbbi évben azt hittem felnőttem. Megtanultam a vállalkozói élet szabályait. Megtanultam egyensúlyt tartani. Megtanultam belefeledkezve legózni a gyerekekkel. Megtanultam nőnek lenni nem megfelelni akarással. Megtanultam magamat és az érdekeimet szépen képviselni. Megtanultam úgy dolgozni, hogy maradjon barátnője a barátaimnak, kislánya a szüleimnek, édesanyja a gyerekeimnek, főnöke az embereimnek, és ne keresgélnem kelljen magamban ezek után és mellett a nőiesség foszlányait, hanem élvezzem és éljem meg minden porcikámmal azt a maga végleteivel együtt. És mindezek mellett megtanultam értéknek látni azt az ajándékot, hogy ennyire szeretem az életem és ennyire boldogan tudok benne élni akármilyen nehézség is vett és vesz körül benne.
1 héttel ezelőtt megfordult a világ. A kiépítettnek és stabilnak hitt üzleti életemben olyan fordulatok jöttek, amikre nem voltam felkészülve. Sok mindent átéltem, de ilyet még nem, és elvesztettem az ítélőképességemet. Nem működött együtt a szívem a fejemmel, és már nem tudtam, melyikre hallgassak. Megkeresett egy befektető, hogy a Cake Shop Budát adjam el. Az egyik gyerekemet, mert nekem az. 4 hónapja se nyílt meg, és most el kell engednem a kezét. Végig néznem, hogy nem tudom, milyen kezekben lesz, hogy valami történik, amire szívem szerint nemet kiáltanék, de az eszem tudja, annak a sok-sok álomnak az érdekében ezt meg kell tennem. Sokan gondolhatják, hogy szeretnének ilyen problémákat az életben, hogy eladjanak-e egy üzletet vagy sem. De ez ennél jóval tovább mutat. Nekem felhozta azt, amitől féltem mindig is a szívem mélyén: az olyan döntési helyzetet, aminél nemcsak A hanem B terv is van úgy, hogy még csak megjósolni sem tudom a kimenetelét. A felelősség nagy átka, hogy nem lehet elvágni. Hogy úgy érzem tartozok a világnak azzal, hogy befejezzem amit elkezdtem. Hogy tartozom a gyerekeimnek a példával, hogy mindig előre megyek. Hogy tartozom magamnak azzal, hogy nem engedem el a vágyaim. És legfőképpen tartozom annak a sok embernek, akik részei voltak ennek a Budai üzletnek.
Most mégis döntést hoztam, mától nem Cake Shop Buda az az üzlet. Mert ahogyan a sok sikernek van másik oldala, az előbb leírtaknak is. Mert tud érték lenni most már mások számára is az, amit teremtettem. Én magam pedig ha valamihez, az alkotáshoz értek, végtelen annak a száma amit létre szeretnék és tudnék hozni. És ennek ez az ára. Mert ára mindennek van.
Szívből remélem, hogy az új gazdái ennek a sikeres és gyönyörű üzletnek vigyázni fognak rá. Hogy olyan cukrászdát költöztetnek be, ami fel tud nőni ahhoz a csodához ami megteremtődött az elmúlt hónapokban. Hogy szeretni és kiteljesíteni fogják, és a legfontosabb motivációjuk az lesz, hogy mosolyogjanak azok az emberek, akik belépnek és majd ki az ajtón. Mert ennél fontosabb dolog kevés van a világon.
Annyi nehézség után egy üzleti lehetőség ébresztett rá az elmúlt 5 év súlyára, és az elmúlt héten a tükörbe nézve, a kérdésemet feltéve nem tudtam magamnak választ adni. Tudom én ezt az egészet, és akarom-e én ezt az egészet tovább csinálni? Az elengedés egy nehéz dolog, az egyik legnehezebb. De minden veszteség valami újnak nyit ajtót. Én életemben először valós üzleti példán egy kő kemény döntéssel ezt most tanultam meg, és szerencsés vagyok, hogy olyan támaszok tartottak, akik nem hagytak ennek az érzelmi súlya alatt a földre esni. Ma ki tudtam mondani az őszinte választ, igen. Talán mert az utunk nem attól a miénk, hogy a felépített várainkkal van kirakva a széle, henem mert arra tart amerre, és mert hittel megyünk végig rajta.
Jöjjenek hát az új tervek, azok az álmok, amik a startvonalon állva eddig várták, hogy eljöjjön az ő idejük. Belevetem magam… és kedves Budaiak ne aggódjatok. Ahogy van Cake Shop a Belvárosban, Pesten, illetve a második kerületben, úgy hamarosan lesz újra Budán is 🙂 Belehúzunk.
Addig is várunk Benneteket nagyon nagy szeretettel a Cake Shop Budapestben, és hát … kalandra fel! 🙂
Búcsúzóul az egyik legkedvesebb képem ami a Budában készült, pár hete.20160615_130123_74737Fanni

Post a Comment